A menyországtól innen van egy hely, amit úgy hívnak: a Szivárvány Híd.

A Szivárványhíd

Egy híd köti össze a földet az Éggel

ez a szivárványhíd, mely

csodás színekkel ragyogón ível

földig érő tarka ívvel.

Innenső oldalán a hídnak,

pompázó virágok nyílnak,

friss-zöldek a pázsitos rétek,

üdék a völgyek, dombvidékek.

Örök a tavasz, nem esik a hó.

Van bőséggel ennivaló,

mindig lágy-meleg az idő,

a víz is mindig frissítő.

Ha egy kedvencünk kimúl,

erre a szép helyre kerül.

Az agg, megtört állatok,

itt lesznek újra fiatalok,

újra épek a megcsonkultak

és egész nap csak játszadoznak.

Az én kutyám is itt lakik,

és nagyon vár már valakit.

Hisz egy hiányzik csak neki:

Nincs itt vele, ki szereti;

hát hancúrozik egész nap,

míg el nem jő a pillanat.

Most hirtelen abbahagyja:

-orra tágul, füle feláll,

lába remeg, szűkül a szempár,

rohanni kezd: megjött a gazda! -

S hogy megérkezett s meglátott:

hozzád rohan a barátod,

felkapod kitárt karodba,

csókolgatod újra meg újra,

belenézel hűséges szemébe,

s indultok. Majd elérve

a csodák útjának végére,

a szivárványhídon együtt mentek át

és ez lesz nektek az igazi mennyország.

- Alan Alda

 https://www.facebook.com/pg/Uszkàrokèrt-Állat-és-Természetvédelmi-Egyesület-289773324409062/photos/?tab=album&album_id=577640622288996